Üvegek

A költőként indult és bemutatkozott Páskándi Géza első novelláskötetét kapja kézhez az olvasó. Meditáló beállítottságú egyéniségét mint prózaíró sem tagadja meg. Tulajdonképpen gondolati költészetének tágabb formában való kibontása jellemzi novelláit is. Meglehet, hogy olykor ironikusnak hatnak filozófiai fejtegetései, de a látszólagos kétkedés mögött mindig ott áll és győzedelmeskedik az emberi életet meghatározó és szabályozó törvények igazságosságának keresése és megtalálása, a szépre, az emberi melegségre és megértésre, a tiszta és igaz szeretetre való vágyakozás. Az Egy jobbtorkú gyerek Titijének fenegyerekeskedése, az apját gyászoló fiú őszinte bánata (Vércukor), vagy Szanapel, a gyermeki szadizmus áldozata (Európa térképe), és a Nem éppen vadállat hősei egyformán emelnek szót a társadalmi igazságtalanság, illetve brutális ellen. És ez a mély humánum lelhető fel, a cselekemény szintje alatt meghúzódva, bármelyik elbeszélésében. Páskándi Géza novelláskötetével tág látókörű mély érzésű, és a már verseskötetében is megmutatkozó valóban írói vénájú prózaíróval gazdagodik hazai magyar nyelvű irodalmunk.

Mutass kevesebbet