Üzenet a palackban

Előszó A Tempus Közalapítvány évek óta valósít meg az egész életen át tartó tanulás hazai és nemzetközi szakpolitikájához kapcsolódó projekteket azzal a szándékkal, hogy a hazai szakértők és a szélesen értelmezett érintettek számára fórumot teremtsen az Európai Uniós szakpolitikai folyamatok megvitatására, hazai kapcsolódásainak feltárására. Jelen tanulmánykötet a 2012-2013-as év Közösségi Út a Tanuláshoz- KÚT Program keretében született az Európai Bizottság támogatásával. A kiadvány szándéka szerint egyrészt megjelenési lehetőséget kívánt teremteni fiatal kutatók, doktoranduszok, egyetemi oktatók számára, akik különböző tudományterületek képviselőiként saját szemszögükből közelítenek az egész életen át tartó tanulás fogalmához vagy éppen gyakorlatához. Szintén célunk volt, hogy gondolkodtató és akár kritikai véleményeket mutassunk be az egész életen át tartó tanulás ágas-bogas értelmezéséből, ezáltal kicsit közelebb jutva ahhoz, hogy a hazai tudományos életben miként jelenik meg ez az alapvetően szakpolitikai gondolat. Ily módon a tanulmányokban megfogalmazottak nem szükségszerűen tükrözik a Tempus Közalapítvány szakmai álláspontját, ugyanakkor mind a szerkesztők, mind a terület szakértői és remélhetőleg az Olvasó számára is átfogó hazai helyzetképet adhat az írások sokszínűsége. Felfogható egyfajta üzenetként is, amit olyan fiatal kutatók fogalmaznak meg a 21. század elején, akik életkoruknál fogva nem lehettek jelen az „LLL diskurzus" kezdeti fázisainál, de lehet esélyük arra, hogy a megvalósítást előmozdítsák. MIT TAKAR PONTOSAN AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS FOGALMA? Mint minden szakpolitika és tudományterületek határain átívelő gyakorlati fogalomnak, így az egész életen át tartó tanulásnak is sokrétű és tudományterületenként, korszakonként, kontextustól is függően más és más értelmezései, fókuszpontjai lehetségesek, melyek egyenként helytállóak, és adott helyen értelmezhetőek, megalapozottak lehetnek. A szerkesztők felfogásában az egész életen át tartó tanulás az Európai Uniós oktatási szakpolitika oldaláról leginkább egy stratégiatervező fogalmi keretrendszert jelent, mely sok más elemet integrál magába az oktatás, a szociális terület, a munkaerőpiac és foglalkoztatás oldaláról is. Ugyanakkor jó példája a tudomány és szakpolitika kölcsönös egymásra hatásának, reflexiójának, ahogyan az a bevezető írásokból jól kirajzolódik. Vagyis ez a szakpolitikai kifejezés egyre inkább elfogadottabbá kezd válni, integráló szemléletet kínál a szaktudományok felé, miközben jelentéstartalmába beépülnek a modern társadalom- és humántudományi gondolatok is, folyamatosan bővítve és módosítva ezáltal az egész életen át tartó tanulás fogalmát. A legfontosabb szemléletbeli elmozdulás mind a tudományos, mind a szakpolitikai megközelítésben azonos, és ez az oktatásban és képzésben résztvevő intézmények felől szemléletváltást igényel, azaz az egyén tanulási útjára és a kereslet oldalára fókuszáló, a pedagógiai tervezés során a tanulási eredményekből kiinduló és egyénre szabott(abb) szolgáltatásokat nyújtó új szerepfelfogást.

Mutass kevesebbet