Üzenet az ideges embereknek

Dr. Völgyesi Ferenc. Üzenet az ideges embereknek. Budapest, (1936). Novák Rudolf és Társa Tudományos Könyvkiadóvállalat és Könyvkereskedés. 447 p. Egészvászon. / Részlet: „Segítség!" . . . Fiatal orvostanhallgatóknak élettani órákon még ma is bemutatnak egy „kísérletet". Ez a kísérlet a következő: A torkametszett élő kutya gégéjébe bekötöznek egy csövet (kanült). A csövet bekapcsolják egy oxigéntartályba, majd a lekötözött állattól fokozatosan megvonják az oxigént, így mutatva be a fiatal medikusoknak és medikáknak, hogy milyen „előírásos", fokozatos nyomás, minő görcsös rángások és egyéb izgalmas tünetek között következik be a halál... Már „humánusabb" kísérlet az, melynél az állat megnyitott mellüregében közvetlenül izgatva a bolygó ideget, a tanulni vágyó ifjak előtt egyszerűbben lehet bizonyítani a hirtelen bekövetkező „reflektorikus halál", majd megfelelő újabb beavatkozás után a feltámadás lehetőségét. .. Bevallom, nekem sohasem tetszettek az ilyesfajta viviszekcíós kísérletek. De ha szót emeltem ellenük, társaim a következő érveléssel intézték el a dolgot: „Hiszen ez az élveboncolás és állatgyilkolás csupán a tudomány érdekében történik! Mi egy állat halála azokhoz az áldozatokhoz képest, amelyeket pl. a hősies, önfeláldozó tudósok hoztak a szent cél érdekében?" . . . Már a középiskolai diákok tantervében is benne foglaltatik az a tanulmányi kirándulás, melynek során elviszik őket a vágóhidak megtekintésére. - Bevallom, nekem nem tetszettek annak idején ezek a „kirándulások" sem. De el kellett mennem és az emlékét, amit magammal hoztam, holtomig sem fogom elfelejteni. És bizonyára így van vele a legtöbb ember, aki, úgy mint én, dilettáns nézőként elvetődött az ilyen „magasabb célok" érdekében létesített tömeggyilkosságok színhelyére. Érdekes, hogy az ott dolgozó legények számára ez a foglalkozás ugyanolyan egyhangú, minden izgalomnélküli sablonmunka, mint valamely nyárspolgárnak a maga megszokott békés teendője, pl. az adóhivatal íróasztala mögött. Engem azonban mélyen megrendített az elém táruló látvány: annak az irtózatos rémületnek a megnyilvánulása, amely ösztönszerűen elfogja az állatokat a vér szagára és az elkerülhetetlen halál közelségére.

Mutass kevesebbet