Vadászattörténet

A magyar vadászat őskorából A történelem hajnalán, a jégkorok idején, az ember vadászatból élt. Az állattenyésztés - a háznál tartott eleven hús - és a földművelés, amely átalakította konyhánkat, mindössze néhány ezer éves, de a vadászatot lassan visszaszorította. Vadhús egyre ritkábban került az asztalra, a vadászat mindinkább egyéni vagy társas sporttá változott. Mindez természetesen nem egyszerre ment végbe a földkerekségen, és a föld mostohább terein még ma is élnek vadásznépek. Ezt tudván, természetesnek vehetjük, hogy a régi idők mitológiája tele van híres vadászok emlékeivel. A művészet is vadászkirályok, fejedelmek alakjait ünnepli dombormű-sorokon, képeken, szőnyegeken, ötvösműveken, mint például a nagyszentmiklósi kincs égi vadászatán. Némelyik nép különösen büszke egykori vadász voltára s ezek közé tartozik a magyar nép is. A középkorban, amikor minden nép a biblia világában kereste őseit, a magyar krónikások a nagy vadászt, Nimródot vallották népünk ősapjának. A magyar vadászélet őskoráról való beszámolómat a következő rövid fejezetekre osztom: a) eredetmondáink vadászai, b) a magyar nyelv vallomása őskori vadászatunkról, c) az egykorú ábrázolások tanúságai és végül d) vadászfegyvereink a honfoglalás korában.

Mutass kevesebbet