Vadon nőtt gyöngyvirág

Tamási Áron öccsének, a ma is Farkaslakán élő, immár hatvanon túl járó székely földművesnek önéletrajzi írása, "visszaemlékezése" különleges, egyéni ízű élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Az irodalom nagyjai közül sokan vállalkoztak már arra, hogy belülről ábrázolják a paraszti életet, de még a legalaposabb ember és valóságismeret mellett is ezek közül egyik sem tudott teljes mértékben megszabadulni az "iskolázottságát" eláruló vonásoktól. Az események és jelenségek elrendezésén, kiválogatásán, értelmezésén, a perspektíván, óhatatlanul rajta hagyta keze nyomát az író. Tamási Gáspár írása oly módon különbözik ezektől a regényektől, elbeszélésektől, mint ahogy a naiv festő képe különbözik a képzőművészetben ma oly divatossá vált "primitívek" alkotásaitól. Az "iskolázottság" hiányán azonban itt nemcsak azt kell érteni, hogy nem épít a próza ilyen vagy olyan eljárásaira, hanem azt is, hogy maga az írás - egy élet kötetlen elbeszélése - valójában semmiféle előzményre nem építhet. A népmese már irodalmi alkotás: kész sémákat, fordulatokat, típusokat használ fel, s ezek segítségével szerveződik kollektív művé. Tamási Gáspár élete szabadon áradó történet, ahogy maga mesélné el nekünk nyugodalmas őszi és téli estéken, ha volna időnk mellé leülni. Az egyéni életsorunk pedig nincsenek kész sémái; fordulatait maga az élet szolgáltatja, amelytől az elbeszélő - akiben nagyon komoly az igazsághoz való ragaszkodás - sohasem tér el; típusok helyett pedig szintén élő alakokat vonultat fel, olyanokat, amilyeneket ismé csak maga az élet hozott eléje. Az élettörténet szabad áradása azonban - amelynek közepette a felkészületlen olvasó először zavartan keresi az irodalmi olvasmányaiból már "bejáratott" támpontokat - épp kötetlenségével válik alkalmassá arra, hogy ennek az elbeszélőmódnak belső értékeire hívja fel a figyelmet. Hogy ezek az értékek a vérrokonság, a táj és a környezet közössége, a nyelvi alapanyag tekintetében századunk egyik kimagasló magyar elbeszélőjének, Tamási Áronnak életművéhez is kapcsolódnak - az olyan többlet, ami még érdekesebbé teszi ezt a visszaemlékező írást: forrássá a Tamási Áron életművével foglalkozó kutatók, "csemegévé"az elbeszéléseit, regényeit, színdarabjait ismerők és szeretők számára. De ha ettől a ténytől függetlenítünk, ez a meleg, de puritán lírával s ugyanakkor az élet próbáin edzett erkölcsi tartással megírt vallomás önmagában is képes kivívni az olvasó elismerését.

Mutass kevesebbet