"Vadrózsából tündérsípot" (dedikált)

Mind az erdészek, mind a természetvédők nagyon sokat tettek és tesznek Veszprém megyében azért, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék valóban kincset érő erdőségeit „feltárják" a közönség előtt. Péti Mária könyvében nagy örömmel fedeztem fel e kezdeményezések mottóját: felkelteni az érdeklődést, majd meggyőzni az érdeklődőt, hogy elsősorban ne kiadványokból, filmekből, gyűjteményekből szerezze erdei élményeit, hanem személyes tapasztalásból. A felnőttek gondolkodásmódját, életvitelét nehéz megváltoztatni. A passzív szabadidő-eltöltés helyett az erdőjárásra leginkább azzal lehet rávenni a szülőket, ha gyermekeik egészséges életörömét látják egy közös kirándulás alkalmával. Péti Mária számtalan ötletet sorol fel az erdei játékra, olyan játékokat ír le, amivel tényleg lehet játszani. A gyerek játszik, amikor az erdőben gyűjtöget, játszik, amikor a begyűjtött kincsekből alkot, és játszik, amikor elkészült művét „használja". Játék közben számtalan ismeretet szerez a begyűjtött anyagok tulajdonságairól, és pontosan tudja, honnan származnak játékai. Az erdész nemcsak kivágható szálfákért neveli az erdőt, hanem munkája során óvja a „manóházakat", a „galagonya izzó ruháját", a mlimocskát hajtó patakot is, és fontos számára, hogy e tevékenységét mások is lássák, elismerjék, vagyis mind többen látogassák az erdőt. Joggal elvárja ugyanakkor az erdő látogatóitól az erdőben való helyes viselkedés szabályainak ismeretét, betartását. Az erdei játszóház program nemcsak útvonalterveket, ötleteket, hanem viselkedési szabályokat is tartalmaz. Érthető örömmel üdvözlöm tehát e könyv megjelenését.

Mutass kevesebbet