Vadvirágok

Meg akarod a világot ismerni nélkülük? Képzelj el egy világot virágok, fák nélkül, s a kép, ami felrémlik előtted, az üresség, a halál képe. A földnek csillagai a virágok – tartja a latin közmondás, egy régi kínai mondás meg éppen megfordítja: a csillagok az ég virágai. Virágnéven hívja kedvesét a költő, virágénekek születtek a nép ajkán, a paradicsom virágoskertjébe teremti a régiek képzelete a mondabeli első emberpárt. Valami ősi vággyal keresi az ember azokat a csodálatos kerteket, az igaziakat, amit még az érintetlen természet természet tartogat számára: a rétek margarétás, harangvirágos, szegfüves tengerét, a kopár dolomitsziklák parányi sziklakertjeit. A patakok várják, amelynek nefelejcses kék partján mintha az ég kékje tükröződne vissza, és havasok, a föld legpazarabb vadvirágos kertjeivel, óriás virágaival. Még itt van ez a paradicsom a küszöbünk előtt – még tömegesen virít a lila kökörcsin néhol a budai hegyekben, az őszi kikerics a lekaszált rétek smaragdjában, s a külvárosi gyepes útszéleken különös-kedves hírmondói élnek még a régi növényvilágnak. Azokat a fajokat válogattuk inkább ki a közép-európai növényvilág (flóra) mintegy ezer fajából, amelyek még valóban feltűnnek erdőn-mezőn, csavargásaink közben. Könyvünk kora tavasztól késő őszig követi ezeknek a „virágoskerteknek” változásait, s hogy megkönnyítse a keresést, a virágok felismerését, színek szerint csoportosítja őket fehér, sárga, lila, kék, rózsás, bíbor és cinóberpiros táblákba. A táblák összeállításakor szinte csokrokat kötöttünk, élveztük annak az örömét, hogy tudjuk: melyik virág nőhet egymás közelében hasonló igényei miatt; melyik virág hűséges kísérője egy-egy erdőtípusnak, vagy melyik csak ritka vendége a növénytársulásnak.

Mutass kevesebbet