Vágyakozók

A vágy egykorú velünk, emberekkel. A vágy visz előre, a vágy tesz gyorsabbá, messzebbre láttat, és magasabbra röpít. Kötetünkben, más-más formában jelenik meg az óhaj. Belső vívódásokból született írások töltik meg a könyvet. Van, aki fantáziájára bízta magát, vannak, akik a történelemből hasítottak ki egy-egy szeletet, vagy aki az őt ért csapások, simogatások hatására ösztönösen írt. Változatosak a drámák szerkezete is: apróbb-nagyobb jelenetek, képek, mint fogaskerekek hajtják előre a történeteket, a végkifejlet felé, de van, aki kollázs technikát alkalmazott. A vágy azonban ott lüktet dialógusaiban. Milyen is az a tükör, amit mi, a „született" jogász, tanárok, könyvtárosok és egy színésznő tartunk a természetnek? Hű képet tudtunk-e mutatni, vagy torz, az, ami itt következik majd az oldalakon? Az ÓNÓDY-BANKETT már színre vitt darab. A XIX századi közállapotokról, a tiszaeszlári vérvádról, és az ebben európai hírre szert tett Eötvös Károlyról (1842-1916) és szerelméről szól. A politikai csatározások jelenetei a mai időszakra kacsintgatnak. A SZALVAY, három síkon mozgó történelmi játék. Katonákról szól, akik a tábornok életének és szerelmeinek bemutatására készülnek, és Szalvay Mihályról ( 1899-1955), akinek kalandos, fordulatos életpályája először jelenik meg színpadi formában.

Mutass kevesebbet