Vakáció a pokolban

Irigylésreméltóan ​szilárd világnézet P. J. O'Rourke-é. Nem hisz a nagy szavakban és az univerzális világjobbító eszmékben. Minden ilyesmi helyett civilizációt, szabadpiaci kapitalizmust, csorbítatlan szabadságjogokat és még egy kis civilizációt javasol ("Csak a civilizáció terjesztésével legyünk óvatosak!" – írja). Nem úgy, ahogy ez Amerikában van. Hanem ahogy Amerikában lennie kéne. A Clinton-interjút kísérő rövid eszmefuttatásában írja: „Amerikát nem azért alapították, hogy mindenkinek jó legyen. Amerikát azért alapították, hogy mindannyian azt csináljunk, amit akarunk. Hogyan segíthet ebben a kormány? Általában sehogy, és nincs is hozzá semmi köze.” P. J. cinikus, arrogáns sorainak mélyén az értelmetlen szenvedés kiváltotta tehetetlen düh munkálkodik: annak belátása, hogy a segélykoncertek inkább a rockzenészeknek segítenek, mint az éhező gyerekeknek. A tudás, hogy majdnem nincs mit tenni, és amit tenni lehet, az nagyon hosszadalmas és nagyon kevéssé látványos. Hogy hogyan lehet az emberiség kínszenvedéseiről humorosan írni? P. J.-nek, úgy tűnik, az a meggyőződése, hogy csak humorosan érdemes. Mert nem a könnyzacskókra, hanem az agyra kell hatni. Mert – ahogy Mark Twaintől idézi bevezetőjében – „a humor titkos forrása nem az öröm, hanem a bánat”. Arról viszont fogalmam sincs, honnan veszi, hogy a koreai és a magyar rokon nyelvek. (Nádori Péter)

Mutass kevesebbet