Vakmerő utazás

John ​Caldwell nem a kalandot kereste, hanem boldogságát, és ebből született ez a csaknem hihetetlen kaland. A fiatal amerikai fiú a háború alatt Ausztráliában megnősült. A háború vihara azonban messze sodorta egymástól a szerelmeseket. Mary Ausztráliában maradt, Caldwell azonban szülőföldjén, Amerikában kötött ki. Hajóforgalom még nincs, a repülőjegy pedig drága. Egyetlen lehetősége marad: vesz egy ócska egyárbocos vitorlást, és nekivág egymaga a 15 000 kilométeres útnak, át a Csendes-óceánon. Fogalma sincs sem vitorlázásról, sem navigálásról, mindezt útközben akarja megtanulni. Az út jóval hosszabbra nyúlik a tervezettnél, hiszen számításai a laikus optimizmusára épültek. Végül is, valahol a Samoa-szigetek tájékán eléri a hurrikán, és könyörtelenül megtépázza a kis hajót. Élelem nélkül, napi nem egészen negyed liter vízen tengődve, hat hétig bolyong ezután Caldwell, utat vesztve az óceán végtelen kék térségein, míg végre a Fiji-szigetek egyik szélső tagján partra vergődik. Hajója azonban pozdorjává törik a korallzátonyokon. És Ausztrália még innen is — messze van. A kis sziget jószívű lakóinak ápolása helyreállítja a hajótörött egészségéi, visszaadja erejét, és az utazás most már kopra-szállító hajókon és katonai repülőgépeken folytatódik a nagyon megérdemelt boldogság felé. Mindez persze, csak rövid vázlata a valóban vakmerő utazásnak, amelyhez hasonlóra nem sokan vállalkoztak.

Mutass kevesebbet