Valaki kopog I-II.

Részlet a könyvből: "Első szoba Tizenkét szobára terveztem ezt az írást, ahogy itt ülök most, rendes és tisztes polgári otthonomban. Ez itt a saját íróasztalom, aminthogy minden sajátom, ami a lakásban található. Van karosszékem, könyvszekrényem - csak maga a virágállvány harmincöt pengőbe került! - a könyvszekrényen még hófehér szobor is áll, egy barátomtól kaptam ajándékba a lakáshoz, mert szobor mégis csak kell. A szobor azt ábrázolja, hogy meztelen nő ül egy nagy kövön és előttem ismeretlen okokból szomorú. De szobor. A másik szobában a feleségem inti a bejárónét, hogy pszt, a nagyságos úr dolgozik. És a nagyságos úr én vagyok! A bejáróné elkezd lábujjhegyen járni, mert a feleségemet tiszteli. Engem nem. Én nem tudok neki parancsolni, s ha leheveredek a saját díványomra és benyit, zavartan fel kell ugranom, restellem, hogy rajtakapott. Ez olyan jelenség, mint ahogy nem tudok keztyűs kézzel jegyet váltani a villamoson. Ahhoz feltétlen úrnak kell születni, hogy az ember keztyűs kézzel tudjon ilyen apró teendőket elvégezni. A bejáróné ezt megérzi és fütyül rám. De azért itt mégis én vagyok a házigazda - e lakás nagyságos ura - enyém az asztal, a könyvszekrény, a virágállvány és a szobor, enyém az állólámpa, én fizetem a havi részleteket s a villany- és gázszámlát és asztalomon, hamutartók serege között, a lámpa kerek fényéből, elhalt szüleim fényképe néz szembe velem."

Mutass kevesebbet