Vállalok bérbe sírni

Nagy ​Gabriella bemutatkozó kötete a „költőietlen” dalok sajátos gyűjteménye. Költőietlen, hiszen számos verse epikus vétetésű, többnyire jelentéktelen emlékeket, aprócska-érdektelen tapasztalatokat monológ formában előadó, már-már novellisztikus ízű alkotás. Költőietlen, továbbá, mert látása groteszk, alaphangja az irónia, az önirónia és jellemzően a profán tárgy versformában való megörökítése, vagy épp szokatlan stíluselemekkel, szóválasztással való leképezése. Ennyi költőietlen elemet gyúr bele helyzetdalaiba, amelyek persze nem valódi természetük, csupán külsőleges jegyeik alapján mondhatók daloknak (Távolság-dal; Madame de Code; Casus Bella Donna; Csapnabe-dal; Helyzetgyakorlat; Presszó-dal stb.). Az egyes szám első személyű versek annyi elidegenítő elemet, annyi kifordítást, szándékolt ellentmondást, ironikus grimaszt, mímelt pózt tartalmaznak, hogy immár egy fölfordult, visszájára fordult világ képe bontakozik ki a kötetből (Bonviván; Mit loptál, Mami?; Átokdal; Pince-dal; Pesti nő vidékre megy stb.). Szinte a visszájáról kell az olvasónak a világ, az élmény, a látvány, a helyzet eredeti arculatára következtetnie, miközben új és újabb elképedéseit, meglepetéseit kell legyűrnie a groteszk sorok olvastán: „A sarkában járok, csípem / a dezodorát, az after shaveről / ne ejtsünk szót, / kissé szúrós most, / de lesz itt robinzonád” (Árnyék-dal), vagy: „dunyha-szél, minden él, / a penge-agy becsavar” (Eresztem el). E versvilág bizarrsága szerencsés mértéktartással párosul. Nagy Gabriella extravaganciájában nincs semmi öncélú, hatásvadászó, annál több az eredetiség, az ötletesség, a játékosság, voltaképp visszájára fordító absztrakcióit, megannyi rébuszos „jópofaságot” prezentál. – A groteszk költészet kedvelői bizonnyal megjegyzik a költőnő nevét.

Mutass kevesebbet