Vallás és filozófia

Heinrich Heine huszadik és harmincadik életéve között ünnepelt költője volt hazájának. Jogosan énekelhette: „Ha a legjobb neveket említik, köztük említik az enyémet is." A költő azonban nem érte be evvel. Politikus korban született és a történelem zajlása mindig magával ragadta. így lett ugyanakkor, mikor halhatatlan dalokat írt a szerelemről, a virágokról és a madarakról, egyszersmind politikai író. És mint ilyen, hazájának egyik legtöbbet támadott, legtöbbet bántott és szidalmazott embere. Az a Heine, akinek írásait azóta is minden német könyvégető - utoljára a német alsóbbrendűségi érzés inkarnációja, Göbbels - máglyára méltónak ítélte és lángokba is vetette, ha már őt magát - halála után majdnem száz évvel - nem hurcoltathatta Auschwitzba. Ő maga ezt írta magáról: „Hajlamom természettől fogva bizonyos dolce far niente felé vonz. Szívesen fekszem virágos gyepágyon, elnézem a felhők halk vonulását és gyönyörködöm kivilágításukban. A véletlen azonban úgy akarta, hogy ebből a csöndes andalgásomból gyakran felriasszon a sors egy-egy kemény oldalbalökése; kényszerűen részt kellett vennem a kor fájdalmaiban és harcaiban és részvételem ilyenkor komoly volt."

Mutass kevesebbet