Vallomások Martinovics abbé emlékezetéből

Az első kötetével jelentkező Győrkös László meglepően érett és izgalmas prózaíró. Könyvében két kisregény található. Az egyikben Martinovics Ignác lélektani portréját, pályaképét ábrázolta, mintegy belülről, a főszereplő tudatán átszűrve. A pár oldalas, rövid lírai futamokra, csapongó rögtönzésekre emlékeztető részek, amelyekből fölépül a mű, lendületesek, sodróak, költőien érzékletesek, s telis-tele vannak örvénylő képzelgésekkel, álmokkal, emlékekkel. A kamaszkori szorongások és rettegések, szexuális élmények, vágyak és riadalmak, szeretet utáni sóvárgások, szégyenérzések után a felnőttkor, a szerzetesi élet problémái kerülnek sorra: Martinovics bevezetésének körülményeiről, megalkuvásának motívumairól, közéleti munkálkodásáról, szervezkedéseiről, félelmeiről és letartóztatásáról olvashatunk. Úgy véljük, a szerző lélektanilag hitelesen és árnyaltan vázolta szerencsétlen sorsú hősének tragédiáját. A másik kisregény napjainkban játszódik, ám a főszereplője valamiképp Martinovicséhoz hasonló kétségekkel viaskodik: a magánélet, az erotika démonaival, a hatalom csábításaiban vergődő egyén dilemmáival, az emberi kapcsolatok, a többi emberhez fűződő viszony felemás voltával. A kultúrtörténeti utalásokkal, konkrét élményekkel, víziókkal és szorongató képzelgésekkel telitűzdelt alkotás hangulatilag, érzelmileg jól érzékelteti mai világunk nyomasztó ellentmondásait.

Mutass kevesebbet