Valóban kollaboránsok voltunk?

Az olvasó egy közélet iránt elkötelezett akadémikus cikkgyűjteményét tartja kezében. Tizenöt év válogatott írási közül az 1998 előtt megjelentek egyértelmű célja volt, hogy elősegítsék a jobbközép összefogását, választási sikerét, a későbbiek pedig a hatékony, az ország fejlődését biztosító kormányzást igyekeztek támogatni. A szerző cikkeiben következetesen szót emel a tunyaság, a tehetetlenség, a korrupció és a gyűlölködés ellen. Elemző, a jelenségek mélyére látó kutatói szemmel vizsgálja a számos vonatkozásban még gyermekkorát élő demokráciánk betegségeit, s nemcsak az előrelépésünket akadályozó gondok feltárásával foglalkozik, hanem javaslatokat is tesz a bajok orvoslására. Előszó részlet: A könyv tartalmát és egyben a szerző életútját hűen tükrözi alcíme: Tudomány, elkötelezettség, hazaszeretet. Solymosi Frigyes már a 80-as évek derekától állhatatos harcot vívott a kutatás támogatási rendszerének modernizálásáért, hogy a tudományos ranglétrán az előrejutásban a teljesítmény legyen a meghatározó, hogy érvényesüljön a nyugati világban alapvető elv: a teljesítmény és a támogatás közötti összhang. Ez a törekvése a 90-es politikai fordulat után is megmaradt, hiszen a meggyökeresedett szemlélet megváltozása ment egyik napról a másikra. Szenvedélyesen - tegyük hozzá korántsem eredménytelenül - harcolt a hazai tudományos kutatás rangjának, jelentőségének elismeréséért, a felzárkózásunkhoz elengedhetetlen, tudásalapú Magyarország megteremtéséért. A szerző elkötelezett, következetes híve a polgári oldalnak. Egyike volt a keveseknek, akik a 94-98-as időszakban írásaikkal kimentek a csatamezőre és keményen - ám sohasem gyűlölködve - harcoltak a jobbközép oldal választási sikeréért. Közírói tevékenységét a 98-as politikai fordulat után is folytatta: minden szava - még a "szeretve" kritizálók is - a polgári kormány eredményesebb, hatékonyabb működésének elősegítését célozta.

Mutass kevesebbet