Van, aki még mindig forrón szereti

Nagy tudás a test! - írta Friedrich Nietzsche. Az ifjú költőnő verseit olvasva úgy látszik, Kovács Fanny is tudja, és ami több: megtapasztalta, hogy mélyen igaza van a nagy német filozófusnak: nagy tudás a test. Kovács Fanny szuverén költői nyelven alkot, amellyel oly veszélyeztetett nemzedékének autentikus és paradigmatikus üzenetét - kihívó üzenet ez! - közvetíti öntörvényű, a klasszikus formákat merészen elhagyó vers-ciklusaiban. Verseit olvasva mintha egy fiatal nőstény tigrissel találnánk magunkat szemközt egy szelíd fasorban... Versesköteteiben, egyszerre áhítattal és profánul, erotikusan, érzékien, a szexualitás bátor megjelenítésével, de pornográfia és obszcén nyelviség nélkül! Kovács Fanny költészetét nevezzük a szexuális őserő mítoszának és a test poétikájának. Az erotika, az érzékiség, a szexuális őserő mítoszának és a test poétikájának. Az erotika, az érzékiség, a szexuális önkifejezés szövegképző hatalma érvényesül Kovács Fanny verseiben, és mindenekelőtt a szexualitással kapcsolatos tabuk lerombolása jellemzi és minősíti, már-már a prüdériát provokáló költeményeit. Kovács Fanny nemzedékét veszélyeztetett generációnak szokás nevezni, ezért üzenem az ifjú költőnőnek Nagy László Éj az éjben című verséből e két sort: "Nem lemondás érik, lerogyni nem szabad élve..."

Mutass kevesebbet