Van egy madár

Sokat kutatják, hogy az állatok viselkedésében - hadd mondjam így: az állatok szellemi teljesítményeiben - mi a tudatos és mi az ösztönös. Megcsodáljuk, ha a csimpánznak „annyi esze van" hogy kővel tör föl egy kemény diót. Ugyanakkor, ha egy cinkényi madárka fészket épít egy ceruzánál vékonyabb, függőlegesen lecsüngő ág végére, amely ráadásként vadul himbálódzik, rendszerint víz fölött, arra oda se figyelünk, hiszen azt ösztönösen, egy veleszületett séma szerint teszi. Hogy a modern elektronika mire képes, arra ilyen kifejezések, mint „elképesztő" vagy „lélegzetelállító", nevetségesen gyengék. Még sincs egyelőre olyan robotgép, amely tudatosan rendbe tenne és kitakarítana egy konyhát. Hát, ha a tudatos és ösztönös teljesítmények között olyan hihetetlenül nagy a színvonalbeli különbség, akkor a tervezők talán ott hibázzák el, hogy nem próbálnak meg olyan robotot építeni, amely a konyhatakarítást ösztönösen végezné... (Érdekes, azt sem nagyon kutatják, hogy a konyhatakarítást a nők - mert szerintem ezt a munkát még ma is, legalább kilencvenöt százalékban a nők végzik el - tudatosan csinálják-e, vagy csupán ösztönösen...) A könyv első részében nem egészen ilyesmiről van szó. A második rész nagyon vegyes „salátája" a főleg madarakról, de elvétve más állatokról is szóló verseknek.

Mutass kevesebbet