Vándorló fegyház

„A ​kommunisták fölényét sok történelmi, politikai és szervezeti tényező biztosította. Úgy is mondhatnánk: ez a fölény – amelyet még hangsúlyozni sem volt szükséges, még kevésbé valamilyen módon szervezetileg leszögezni – elsősorban a világpolitikai, történelmi elemzés biztonsága és világossága volt. A tények bizonyították be, hogy ennek az üldözött, sokszor lenézett és megvetett "kis szektának” kezdettől fogva és mindvégig igaza volt. A kommunisták elemezték legvilágosabban és legérthetőbben az erőviszonyokat, ugyanígy ők vázolhatták csak fel nemcsak a távolabbi perspektívákat, hanem a különböző fejlődési szakaszokat és áramlatokat is. Tiszteletet ébresztett szövetségesünkben elvhűségünk, kitartásunk, hogy mindig és mindenütt álltuk a sarat. Tudták, hogyan viselkedtek a kommunisták a legnehezebb helyzetekben, vallatás közben vagy a bíróság előtt. A hosszú illegalitás eredménye volt egyrészt szervezettségük, másrészt a konspiráció szabályainak ismerete, hogy ne mondjam, tudata. Sok vérrel, áldozattal szereztük meg ezeket a tapasztalatokat. Ezt az elméleti következtetést ez a nagyszerű könyv igazolja, egy olyan írás, amelynek műfaját nem könnyű meghatározni. Emlékezés, emlékirat, memoár és mégsem az, mert nem ragaszkodik az események időbeli egymásutánjához, hanem az időtől és tértől függetlenül az emberileg, érzelmileg és elvileg összetartozó témákat csoportosítja egymás mellé, s ilyen értelemben, a malraux-i értelemben „antimemoár”-nak is nevezhető. Történelmi tényeket tárgyal, és mégsem történetírás, mert hangsúlyozottan csak azt írja meg, amit maga látott és konkréten tapasztalt, s mégis minden mondata történelmi dokumentum is egyben. De nem is regény a szó szokványos értelmében, hiszen nem fantázia-alakokat és eseményeket ír le, hanem valóságos hús-vér embereket és megtörtént tényeket. Kitűnő tollal megírt korkép, remek figurákkal s minden tragédia ellenére – sok humorral. A Margit körúti, a sopronkőhidai fegyház, a németországi halálmenet csak kerete az emberi hősiesség és nagyság nem szokványos ábrázolásának, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Rajk László, Révay Kálmán, Pataki István és mások sorsának. Kalandregény, melynek tárgya a legnagyobb kaland: a felszabadulásért, a szocializmusért folytatott küzdelem.

Mutass kevesebbet