Vándorok könyve

„Ez a könyv a vándorlásról, illetve a vándorokról szól. Egyszóval: mindannyiunkról, hisz földi létünket időben, egyfajta vándorlásként éljük meg. Olyan út megtételeként, ami nem is elsősorban a térben való elmozdulások révén, hanem az időközben, bennünk történő változásokban fogható meg. Mert mindannyian saját belső dzsungeleink, mocsaraink, sivatagjaink, hómezőink, hegyfokaink, lapályaink felfedezői vagyunk, ahol néha beláthatatlan labirintusokba, értelmezhetetlen zsákutcákba és bírhatatlanul nehéz terepekre tévedünk. Állandóan úton lévő, tévelygő vándorok vagyunk tehát, akik több-ke-vesebb tudatossággal - de leginkább ösztönösen - keressük az életben az Utat! ( ) Az okkultizmus hívei ( ) egyetértenek abban, hogy a tarot lapjai olyan titkos, szimbolikus - nemritkán eretnek nézeteket képviselő - nyelv mondatai, amelyet beavatottak szerkesztettek tanítványaik okítására, akik még arra is gondot fordítottak, hogy egyes elemek beleszövésével szándékosan összezavarják a profán »érdeklődőket«.( ) Egy idő múlva aztán azon vettem észre magamat, hogy a kártyalapok mögött olyan rendszert látok, amely bizonyos ismert irodalmi művekből visszaköszönni látszott. Elővettem Homérosz Odüsszeiáját, Dante Isteni színjátékát, Goethe Faustját, Vörösmarty Csongor és Tündéjét, Petőfi János vitézét, sőt: Joyce Ulyssesét is, de ami a legfontosabb: ekkor kezdtem el foglalkozni igazán behatóan Az ember tragédiájával. Ámulatból ámulatba estem " - írja a Vándorok könyve bevezetőjében a szerző, Szemadám György, Munkácsy-díjas festőművész. A kötet nagy tudással és szintézis alkotó képességgel megírt útikalaúz, amely bevezeti olvasóit a tarot kártya által őrzött, sokrétű és -értelmű bölcseleti és művelődéstörténeti kincsesházba. Bemutatja, hogy ez a tudás kulcsot adhat a kezünkbe például Madách Imre rendkívüli, enciklopédikus művéhez, Az ember tragédiájához is.

Mutass kevesebbet