Varázsló, segíts

„Tündéri ​realizmus” – írta Kosztolányi Dezső a húszas években feltűnt ifjú novellista műveiről. Álom és valóság vegyült ezekben az apró gyöngyszemekben, vágy és realitás feleselt bennük, s ahogy esztendőkön át sorjáztak rövid rajzai, karcolatai, novellái, úgy bontakozott ki belőlük a „költő” egyre gazdagabb világa: Óbuda szegényeié, kékfestőké, munkásoké, szegény, esett hivatalnokoké, ifjú szerelmeseké, káprázó szemű, könyvre, kultúrára szomjas fiatal entellektüeleké. Gellérit férfikorában ragadta el a halál, nem volt még negyven esztendős sem, amikor a fasizmus poklában, távol hazájától elpusztult. Műve azóta a magyar novellairodalom klasszikusainak sorába emelkedett, s ideje volt, hogy folyóiratokban, napilapokban lappangó műveivel is megismerkedhessen az olvasóközönség. Jelen kötet százegynéhány elbeszélést közöl, közöttük félszáz, eddig kötetben meg nem jelent, kéziratos vagy lapokban bujkáló novellát ad közzé. S ezek az új elbeszélések lényegesen változtatják meg az íróról alkotott eddigi képünket.

Mutass kevesebbet