Városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848

Az újkori városi joggyakorlat fejlődésének részletes bemutatása eddig még nem történt meg. Talán azért, mert ez a gyakorlat nem volt egészen egységes, és mert elvi kijelentések hiányában az egyes esetekből kell rendszert rekonstruálnunk. Ez nagy forrásanyag átnézését és feldolgozását követeli meg, amelyre nem minden kutatónak van lehetősége. Magam több mint 25 éve foglalkozom a kérdéssel, és ezen idő alatt elsősorban Székesfehérvár város levéltára, a Magyar Országos Levéltár és a bécsi levéltárak anyagát volt alkalmam kutatni. Ezek közül Székesfehérvár szabad királyi város 1688-1848 közötti teljes levéltárát átnéztem, és munkámhoz felhasználtam. így Holub József szavaival én is elmondhatom, hogy a részletek feldolgozásában a kutatás körét némileg elhatárolva, egy kisebb területen, mint ismerős helyen, ismerős arcok, polgárok és lakosok között mozogva keresem az eleven életet. A magyar városfejlődés egyik sajátossága, hogy városi polgárságunk, ha nem is harcban, hanem inkább gazdasági tevékenységével, elérte, hogy a feudális rendszer része lett, abba beépült. Sőt a polgárság vezető rétege a társadalom kiváltságolt részéhez tartozott. így az a helyzet állt elő, hogy a szokásjogból és kiváltságokból kialakult városi jog, néhány elemét kivéve, a feudális jog része lett, és mint ilyent alkalmazták. Polgári jog volt, polgárok joga volt, de feudális.

Mutass kevesebbet