Vasarely - Gea

Részlet a könyvből: Az ember egyszerre minden és semmi Ennek a könyvnek elég szokatlan a műfaja. Forrásai halvány iskolai emlékek, újabb keletű olvasmányaim, a mindennapi híráradat, saját korábbi írásaim, végül azok a műhelyjegyzetek voltak, melyeket mintegy naplószerűen vetettem nagy számban papírra. De megírására késztetett az is, hogy festészetem hosszú kihordási ideje alatt korunk s általában a világ eseményeinek tanújaként számos megfelelést tapasztaltam a valóság és absztrakt alkotásaim között. Hogy az igazságok viszonylagosak, hogy a kényszerűségek és az örömök egymást kiegészítően kölcsönösek, minden területen nyilvánvalóvá vált előttem. Úgy éreztem, hogy plasztikai életművemet pótlólagosan még nyelvi formában is meg kellene fogalmaznom. - Ez azonban, minthogy az írás nem mesterségem, nehéz feladatnak látszott. Kiindulásképpen egy kötött dologhoz folyamodtam. Elképzeltem, hogy van egy bolygó, amelyik teljesen megegyezik a miénkkel. Ugyanaz a kora, a tömege, a forgási és haladási iránya, a légköre és a bioszférája, ugyanolyan rajta az emberiség és a civilizáció. A két testvérbolygó a Naptól egyenlő távolságra van, ám az ellenkező oldalon, tehát nem láthatják egymást. Egyszer az én űrbeli hasonmásom kikötött valahogy a mi Földünkön. Otthonosan érezte magát, s amint jobban szétnézett, meglepődve tapasztalta, mennyire hasonlít a két bolygó egymáshoz.

Mutass kevesebbet