Vascularis medicina

Kedves Kollégák! Önök a belgyógyászati és sebészeti angiológia újabb kötetét tartják kezükben. Modern ismereteink halmozódásának startja a XVI-XVII. században volt. Andreas Vesalius (1514/15-1564) munkássága, majd mintegy száz évvel később William Harvey (1578-1617) akinek 1628-ban „Exertatio anatomica de motis cordis et sanguinis in animalibus" címen megjelent könyve adott helytálló ismereteket a keringés és az érrendszer élettanáról. A fejlődés ezután töretlen, de lassű volt, majd az elmúlt fél évszázad alatt óriási előrehaladás történt. Mintegy 30 évvel ezelőtt a Magyar Imre és Petrányi Gyula által szerkesztett „Belgyógyászat alapvonalai" c. tankönyvben az arteriosclerosis fejezetben az állt, hogy az érelmeszesedés egy alattomos betegség, az esetleges érzörején kívül klinikai tünetet csak akkor ad, ha az egyes szervek, vagy testrészek vérellátása károsodik. Ehhez képest hol tartunk ma: egyes érterületek érfalrétegeinek tizedmilliméteres mérése segítségével megállapíthatjuk az atherosclerosis kezdetét, belülről meg tudjuk nézni az érfal felületét, tágítani, operálni tudjuk az ereket az esetek jelentős részében életmódváltoztatással és gyógyszeres kezeléssel befolyásolni tudjuk az atherogenesis folyamatát. A generalizálódó atherosclerosis az élet folyamán azonos betegen különböző szervek elváltozásaként jelentkezik. Ezáltal a megelőzés vagy gyógyítás a társszakmák együttműködését igényli. Ez az együttgondolkodás tükröződik a könyv fejezeteiben. Az érbetegellátás különböző területein dolgozó szakemberek által megírt összefoglaló munka hasznos kézikönyv az angiológiával foglalkozó belgyógyászok, érsebészek, radiológusok, valamint a szakterület iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, szakorvosjelöltek és családorvosok számára is.

Mutass kevesebbet