Véletlen

Nagy erő ez, a merő véletlené; teljességgel ellenállhatatlan, ám néha olyan gyengéd formákban nyilvánul meg, mint például egy emberi teremtés valódi vagy képzelt varázsa" - írja Joseph Conrad könyve bevezetőjében, s aztán elmesél egy olyan történetet, melynek fordulatait látva valóban eltűnődhetünk az egyesek által sorsnak vagy gondviselésnek nevezett véletlen ellenállhatatlan erején. Flora de Barral apjának csődje és bebörtönzése után - aki bankár volt, s talán szélhámos, talán csak ostobán naiv - kénytelen megtanulni, hogy egy nő az ő helyzetében ki van szolgáltatva a világ jó- vagy rosszindulatának. S mivel a rosszindulat bizonnyal gyakoribb, mint a jó, megaláztatások során át már az öngyilkosság gondoláig is eljut, amikor a véletlen - egy szerelemre lobbanó hajóskapitány felbukkanása - nagyot fordít az életén épp apjának szabadulása előtt. Flora azonban nem tudja még, hogy szerelmes-e: ő még csak a megoldást látja a nagylelkű Anthony kapitányban, aki végre úgy szereti, ahogy soha senki, s aki apjának is menedéket nyújthat a hajóján. Ám a véletlenek újabb sorozata gyötrelemmé változtatja a vágyott megnyugvást... Joseph Conrad - A sötétség mélyén, a Nostromo, Lord Jom és más felejthetetlen regények szerzője - az angol irodalom egyik legnagyobb stílusművésze, jóllehet Lengyelországban született (1857-ben), s csak húszéves kora után tanult meg angolul. Már több, azóta klasszikussá vált regény állt mögötte, amikor 1913-ban megjelent a Véletlen, amely meghozta számára a széles olvasóközönség elismerését is. Flora kétségkívül Conrad gazdag életművének legizgalmasabb nőalakja, s a mű modern elbeszélői módszerei és a lélekábrázolás finomsága ma is lebilincselő olvasmánnyá teszik ezt a regényt, amely most először jelenik meg magyarul.

Mutass kevesebbet