Vesztett illúziók

"Az 1956-os munkák szerzői között kevesen vannak, akiknek megadatott, hogy előbb szemtanúi és részesei lehessenek a magyar forradalomnak, majd a világpolitikai washingtoni magaslatából visszanézve alkossanak véleményt ugyanerről. Ez magyarázza a könyv széles perspektíváját, eleven olvasmányosságát, s talán sokakat vitára ingerlő konklúzióit is." Litván György A Vesztett illúziók éles fénnyel világítja meg a magyarországi forradalom történelmi drámájának három legfontosabb vonatkozását: a tragikus vezéralak, Nagy Imre csúf múltját és hősi átlényegülését, a magyar kommunisták kézben tartására irányuló zavaros, bomlasztó és hihetetlenül körmönfont szovjet erőfeszítéseket, s az Egyesült Államok "felszabadítási politikának" álcázott, gyermeteg tehetetlenségét. Felvillanyozó olvasmány, történelmi forrásmunkaként megkerülhetetlen. Az 1990-es évek eleje óta számos, 1956-tal foglalkozó könyv jelent meg Magyarországon, de ezeket a világ más tájain élő kutatók - az olyanok kivételével, akik beszélnek magyarul (mint például én) - egyáltalán nem ismerik. Magam minden elérhető művet elolvastam, és állíthatom, hogy Gati könyve az, amelyik a leghatásosabban s egyben a legőszintébben elemzi a forradalom nagyon is komplex dilemmáit bármilyen nyelven: angolul, magyarul, németül, franciául, és oroszul. Az 1956-os munkák szerzői között kevesen vannak, akiknek megadatott, hogy előbb szemtanúi és részesei lehessenek a magyar forradalomnak, majd a világpolitika washingtoni magaslatáról visszanézve alkossanak véleményt ugyanerről. Ez magyarázza a könyv széles perspektíváját, eleven olvasmányosságát, s talán sokakat vitára ingerlő konklúzióit is.

Mutass kevesebbet