Vezető elmék

Ambrus Zoltán. Vezető elmék. Irodalmi karcolatok. Budapest, 1913. Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.-T. Kiadás. Nap nyomdája. 384. p. Egészvászon. Ambrus Zoltán munkái sorozat XIV. kötete. // Előszó részlet: DICKENS. Taine Hippolyte - Anglia irodalom-törtéretéről irt munkájában - egy helyütt ezt irja Dickensről: „Alapjában véve Dickens valamennyi regénye ez egy mondásba foglalható össze: Legyetek jók és szeressetek; igazi öröm csak a sziv megindulásaiban van; az érzelem teszi az egész embert. Hagyjátok a tudományt a bölcsekre, a büszkeséget a nemesekre, a fényűzést a gazdagokra; legyetek részvéttel az alázatos nyomorúság iránt; a legcsekélyebb és legmegvetettebb lény egymaga annyit érhet, mint a hatalmas és büszke lények ezrei. Óvakodjatok megsérteni a gyöngéd lelkeket, melyek minden állapotban, minden köntös alatt, minden korban virágzanak. Higyjétek, hogy az emberiesség, a szánalom, a bocsánat a legszebb az emberben; higyjétek, hogy a bensőség, az ömlengés, a gyöngédség, a köny a legédesebb ezen a világon. Élni semmi; hatalmasnak, bölcsnek, híresnek lenni kevés; hasznosnak lenni nem elég. Csak az élt és csak az ember, aki sirt a jótett emlékére, melyet adott, vagy amelyet kapott." Valóban ez a foglalata, tartalma, összes tanulsága minden Dickens-regénynek . És kétségtelen, hogy Dickens leglelkesebb csodálói, akik halálukig nem felejthetik Copperfield-et és Dombey-t, akik egy életen át a szivökben hordják Dóra és Ágnes képét, akik ugy emlékeznek Pegotty bárkájára, mintha maguk is ott laktak volna gyermekkorukban.

Mutass kevesebbet