Vigasztalások könyve

Hock János. Vigasztalások könyve. Budapest, 1902. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. (ny.) Második kiadás. [4] + 411 p. Kiadói, párnázott, dúsan aranyozott bőrkötésben, aranyozott lapélekkel. // Részlet: "A földön az ember volna a legboldogtalanabb teremtmény, ha sebeire gyógyító írt, fájdalmaira balzsamot nem találna. Mert a szenvedéseket egyedül az embernél teszi öntudatossá a magasabb értelem. Szükségünk van tehát mindnyájunknak vigasztalásra, mint a fonnyadt virágnak a hajnal üdítő harmatjára. Ez az oka, hogy a vergődő lélek szívesen föltárja sebjeit. A "legnagyobb sebet? a sziv bánatát" (Jéz. Sir. 14. 3.) A fájdalom csak a tömeg zaját kerüli, de keresve keresi a részvétet. Eped a vigasztalásért. A szenvedő embernek már a szomoru arca is szánalomra hívja föl maga iránt embertársait. Még a hangtalan fájdalom is így beszél: - Reám és fájdalmaimra nézzetek! Látjátok, mivé teszi a büszke és hatalmas embert a szenvedés. Oh, ti mindnyájan, kik átmentek az uton, figyeljetek és lássátok , ha van fájdalom, van-e nagyobb mint az én fájdalmam?! (Jer. siral. I. 12.) Így keres a szenvedő ember valakit, aki meghallgatja és vigasztalja. Oh, de mily nehéz résztvevő szivre találni a nyomoruság napjaiban! Mig derült ég ragyog reánk s a szerencse napfényében sütkérezünk, fölös számmal vannak jó barátaink is."

Mutass kevesebbet