Vigasztaljátok népemet!

Utolsó szolgálati évemben, 1993-ban mondtam el ezeket a prédikációkat a fasori templomban, tíz évvel ezelőtt. Most, nyolcvanadik születésnapi ajándékként adhatom át azoknak a gyülekezeteknek, lelkésztársaknak, családtagoknak és barátoknak, akikkel együtt éltük át a sokszor nem könnyű, elmúlt éveket, és akikkel együtt reménykedtünk a jövőben. Hálát adok azokért és köszönetet mondok azoknak, akiktől sokat tanultam és sok segítséget kaptam több mint fél évszázados igehirdetői szolgálatom alatt. Mint igehirdető mindenekelőtt három nagy elődre emlékezem hálaadással: Sárospatakon Daranyi Lajosra, Kolozsvárt Nagy András teológiai professzorra, Budapesten Bereczky Albertre. Őket tekintem tanító mesteremnek. Köszönetet kell mondanom munkatársaimnak: a Dunamelléki Egyházkerület Igehirdetési Bizottságának, akikkel együtt kerestük református egyházunk igehirdetése megújulása útját, s akik között már csak én élek e földön. A Teológiai Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciója munkatársainak, akikkel hosszú időn át együtt tusakodtunk az igehirdetés és istentisztelet megújításáért. Köszönettel tartozom a velem együtt szolgáló lelkésztársaknak, s az egykori beosztott lelkészekként velem együtt munkálkodó lelkészeknek. A budapesti Teológiai Akadémia és a Ráday Kollégiumbeli tanártársaimnak és hallgatóinknak. Mindenkinek, aki megosztotta velem lelki ajándékait és tudását.

Mutass kevesebbet