Világhíres Magyarok

A magyar kultúra hosszú évszázadok óta szerves része az európai kultúrának. Első jelentős iskolánk 996-ban jött létre Szent Márton hegyén, s e bencés kolostort létrehozóknak köszönhetjük korai tudós orvosainkat is. 1055-ben íródott a Tihanyi Apátság alapítólevele, amely már ötvennyolc magyar szót őrzött meg számunkra. A következő század végén összeállított Pray-kódexben található meg a legrégibb összefüggő szövegű magyar nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd és Könyörgés; a fennmaradt szöveg kétszázhetvennégy szóból áll. A Kárpát-medencében letelepedett magyarság szókincse azonban ennél jóval gazdagabb volt, csak az egykoron birka- és kecskebőr hártyákra rótt betűk elvesztek; megmaradtak-fennmaradtak viszont az ősi mesterségek művelőinek, az ácsoknak, a fémműveseknek, a textileseknek, a halászoknak, a borbélyoknak, az építőmestereknek, az állattartóknak és földműveseknek, a folyó, szabályozóknak, az égiekkel társalkodóknak, a meseszövőknek és az étekkészítőknek egykori magyar szakkifejezései, amelyek azután szószedetekbe is foglaltattak, s bizonyítják eme mesterségekben eleink igencsak magas fokú jártasságát. A jogtudók jóvoltából már a 11. században megszülettek az első magyar törvénykönyvek, 1222-ben pedig - hét évvel a híres angol Magna Charta Libertatum után - a magyarországi Aranybulla. A 12. század végén az oxfordi diákok között már magyarországi tanuló nevével találkozhatunk, a 13. században a bolognai egyetemen magyar kánonjogász tanított, s a Sorbonne professzorai közé a 18. századtól kezdődően magyar szakembereket is meghívtak. Ebben az időben a felsőbb fokúnak mondható veszprémi iskolában több mint tíz, Franciaországban végzett tanár tanított, száz évre rá létrejött a pécsi egyetem, s immár több mint hatszáz évvel ezelőtt alapíttatott egyetem Óbudán. A 15. századi Európa egyik legnagyobb könyvtára a csodálatos kódexeket magában foglaló Corvinagyűjtemény volt, s ennek összeállításával egy időben, 1473-ban Magyarország volt a világ hatodik országa (Németország, Itália, Svájc, Franciaország és Németalföld után), ahol megindult a könyvnyomtatás. Már a magyar királyság korai évtizedeiben foglalkoztak pénzveréssel, s az éremkészítők azt a poncolási technikát alkalmazták, amely az érmék maradandóságának megtartására szolgált, s ezért egész Európában kedveltté váltak a magyar pénzek, nem is beszélve arról az időszakról, amidőn már a magyar uralkodók aranypénzt verettek, firenzei mintára. Ezeknek a jó minőségű pénzeknek az előállításához a gazdag magyar bányák adtak alapot, hiszen a középkor századaiban a magyar aranytermelés az afrikai után a világstatisztikában a második helyet foglalta el, s ugyanez mondható ezüsttermelésünkről is, amelyben csak a csehországi bányák előzték meg a magyarországiakat. Talán ez a gazdagság is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar királyi családok Európa majd minden királyi házával rokoni kapcsolatba kerültek, s talán egymás gyorsabb megismerését szolgálta az elfordítható első tengelyű magyar szekér, azaz a korábbiaknál könnyedebben "száguldó" magyar kocsi is. Diákjaink Európa nagy egyetemeiről hazatérvén sok más mellett - a protestáns főiskolákon vagy a tudományegyetemen adták át tudásukat, hasznosították tapasztalataikat, s többen világhírnévre tettek szert. Közülük a legkreatívabbaknak köszönhetjük, hogy a világ első bányamérnöki okleveleit Magyarországon állíthatták ki, s hogy a világon legkorábban Magyarországon képezhettek polgári mérnököket, és hogy a felsőfokú agrároktatás kezdete is Magyarországhoz köthető. A fenti szakmákban jártasságot szerezni óhajtó európai diákok Magyarországra jöttek tanulni. A magyarországi univerzitásokon egykoron számos európai vendégprofesszor nevével is találkozhattunk, míg az európai tudóstársaságok (köztük a Royal Society) jó néhány kiváló magyar gondolkodót fogadtak soraikba a 18. századtól kezdődően. És akkor még nem is szóltunk européer íróinkról, művészeinkről, építészeinkről, bölcselőinkről, s a kultúra és tudomány más ágainak művelőiről. Köztük például a közgazdaságtan tudorairól, holott éppen egyiküknek köszönhetjük az euró kitalálását. Annyi azonban bizonyos: már e néhány példa alapján is bizton állíthatjuk, hogy a magyar kultúra és tudományosság évszázadok óta integráns része az európainak. Szent-Györgyi Albert jogosan mondotta egykoron: "minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberi haladáshoz, teljesen függetlenül attól, hogy a térképen mekkora terület jelöli helyét a világban." Magyarország a szellemi világ atlaszában az egyik legnagyobb területet foglalja el.

Mutass kevesebbet