Világverseny a berekben

Az erdők, mezők, pagonyok lakói távolugró világversenyt rendeznek. A nagyszámú és a versenyben aktívan „szurkoló" nézőközönség előtt előbb a béka, a nyúl, a kenguru - és később a földigiliszta - közreműködésével folyik a verseny, amelyet az „igazság" kedvéért tizenhétszer megismételnek, mert a vesztesek nem tudnak a vereségükbe belenyugodni. Mindez egy fordulatos, eseménydús tündéri világban jelenik meg, ahol a kenguru beszédét tolmács fordítja (az öszvér); az erszényes óriást az állatkák „langaléta tengerentúlinak" nevezik; a vaddisznó idegnyugtatót szed, annyira felizgatja a verseny; ahol a bölömbika az újságíró, aki meginterjúvolja a szereplőket; a gilisztát a szerző „földművesként" aposztrofálja, a kanalasgém a Jóistent „nagyon okos bácsinak" nevezi, a fáradt gilisztát pedig a verseny végén egy kis pintylány „óvatosan a kenguru erszényébe pottyantja", hogy kényelmesen utazhasson haza barátjához a súrolókeféhez. Német István Péter kedves versei és Klemm Gabriella finommívű illusztrációi a meseregény hangulati elemeit híven tolmácsolják.

Mutass kevesebbet