Vilma doktorasszony

Éppen száz esztendeje, hogy a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt. A hír eljutott Szilassy György földbirtokos feleségéhez, Hugonnai Vilma grófnőhöz is, aki kislány kora óta szenvedélyesen vágyódott arra, hogy tanulhasson: orvos lehessen. Merész elhatározás érlelődött meg benne: otthagyja a férjét, és elmegy Zürichbe tanulni. Tervét valóra is váltotta, kiharcolta férje engedélyét, egyszerű diáklányként élt Zürichben, és hat év múlva orvosi diplomával tért haza. Azt hitte, most megvalósíthatja régi vágyát: gyógyíthat. De újabb harc következett: a férfitársadalom betolakodónak tekintette a nőt, aki évezredes hagyományokon akart rést ütni. Hosszú, keserves évekbe tellett, míg ajtajára kiszögezhette az orvosi táblát. Ennek a nagyszerű bátor, úttörő asszonynak küzdelmes életét mondja el Kertész Erzsébet vonzó, érdekes regénye. A ​zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” –­ a bőröndjén felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek, évtizedek küzdelme, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! –­ háborog a kultuszminiszter. ­ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!”

Mutass kevesebbet