Viperafészek

A XX. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású francia írójaként számon tartott Mauriac írásaiban a modern polgári társadalomban élő ember nyugtalanságát, szorongásait jeleníti meg- döbbenetes művészi erővel. Kristálytiszta, szép, fegyelmezett stílusba és nyelvbe szorított lázas szenvedéllyel az emberi életnek nevezett pokol mindig ugyanazon útjait járja be, ugyanazon bugyraiba száll alá, a legfontosabb emberi érzés, a szeretet-szerelem sokféle kudarcán, gyakran fájó hiányán tépelődve, az okokat kutatva. Talán leghíresebb műve, a Viperafészek is az egymást rosszul szeretők regénye, amelyben Mauriac a látszólag rendezett életű nagypolgári `mintacsaládokban` romboló hazug, álszent erkölcsök hatását írja le, a bűnt és a belőle következő bűntudatot állítva a középpontba. A regény főhőse a család feje, az apa, aki azért lett gonosz, mert sohasem szerették, és arra büszke, hogy mindenkivel meg tudja gyűlöltetni magát. És mégis... Lassanként kiderül, hogy az apa nem olyan megátalkodottan bűnös, mint amilyennek látszik, és a családja nem olyan ártatlan, mint amilyennek hiszi és láttatja magát. Az apa is vágyott arra, hogy szeressen és szerethessék, de azon az éjszakán, amikor megtudta, hogy felesége nem szerelemből ment hozzá, ezt az érzést kivetette szívéből. Legalábbis ő azt hitte. Ám élete alkonyán részvét ébred benne szerencsétlen unokája iránt és újjáéled benne a szeretet, amely megváltoztatja egész életét és énjét.

Mutass kevesebbet