Virágos mezőkön

"1802 aranybetűs éve a magyar kultúrának, hiszen Széchényi Ferenc nagylelkű, a kor szelleme által sugallt ajándéka mellett, mellyel a nemzetnek adományozta könyvtárát, metszet- és érmegyűjteményét, ugyanebben az évben adta Teleki Sámuel Marosvásárhelynek könyvtárát, a szebeni polgár Bruckenthal Sámuel pedig Nagyszeben gimnáziumának képtárát és könyvtárát Az úttörő cselekedetek a felvilágosodás, a reformkor szellemében születtek. A szándékot maga Széchényi az alábbiak szerint fogalmazta meg: „Megtiszteltetésnek és örömnek tartom, hogy mindezt kedves hazám hasznára önként és jóakaratúlag hagyományozhatom." A nemzeti múzeum és könyvtár azóta jelképpé vált, a hazaszeretet, az önzetlenség, a nemzeti kultúra iránti elkötelezettség jelképévé. Sajnos a példa alig-alig talált követőre azokban a körökben, amelyeknek lehetőségük lett volna követésére. A nemzetgyűlés jelentős összeget áldozott az adományt méltón befogadó épületre, s 1847-ben már lebonthatták a ma is büszkén álló Nemzeti Múzeum homlokzatának állványait Az épület a nemzeti múltat őrző emlékek tárháza, a múlt kincseit megtartó nemzeti önbecsülés katedrálisa lett. A polgárosodás, a Világosnál s Aradnál megtiport, megalázott nemzeti öntudat újjászületése országszerte indított mozgalmat múltunk emlékeinek megőrzésére. Egymás után születtek a múzeumi egyesületek, majd a múzeumok. Vidéken először Győrben, majd Gyulán, Sopronban és még sok más városban. Széchényi példája új fejezetet nyitott a magyar kultúrtörténetben, megteremtette a hazai közgyűjtemények példáját, támogatva a nemzeti önbecsülés erősödését A közgyűjtemények, a muzeális tárgyak a nemzettudat, mai szóval identitás tárgyiasult formái lettek."

Mutass kevesebbet