Virágporos méhlegelő

Virágpor. Egyre többször beszélünk róla egymás között mi, méhészek. Ennek oka, hogy egyre kevesebb van belőle a kaptárban, egyre kevesebbet találnak méheink a természetben. Sajnos egyre kisebb területen tenyésznek a vadvirágok, több a „kezelt", kaszált, szárzúzott terület, a modern gyomirtó szerek tökéletesen hatnak, nem engedik a termesztett kultúrában egyetlen nem odavaló „zöld élet" kifejlődését sem. Aszály, hőségrekordok - klímaváltozás. A virágporhiány okait ismerjük, hiszen leírták már erre hivatott szakemberek. Virágpor. Évente kb. 40-50 kilogrammot fogyaszt a méhcsalád. Jut a kifejlett méhnek és az álcáknak belőle, de a pempőtermelés nélkülözhetetlen mirigyének, a garatmirigynek a működését is biztosítja. A természet egyik csodája, a mai napig nem létezik olyan virágport pótló mesterséges szer, amelyik a korábban leírt funkciókat utánozni tudná. Tudjuk, mert tapasztaltuk. Virágpor. Megtanultuk mi, méhészek, hogyan kell úgy elvenni a méhektől, hogy az ne legyen rájuk káros hatással. Elvesszük, tisztítjuk, szárítjuk, csomagoljuk, értékesítjük. Egyre népszerűbb a természetes, egészséges táplálkozást választó emberek körében. Ők is tudják, hogy miért kell fogyasztani, miért fontos láncszeme étrendünknek, mert már sokan leírták, bemutatták. Virágpor. Az aktív repülés időszakában ezerszínű kis csomókkal a lábaikon érkeznek haza kaptárukba a méhek. Az egyik „legkedveltebb" esemény ez a méhészek életében. Akár kezdő, akár haladó, hobbiméhész vagy főállású, öreg vagy fiatal, a „méhészléleknek" valamiért az egyik legmegnyugtatóbb élmény a hazaérkező és fáradtan „landoló” virágporos méh látványa. Mekkora a lábain a csomó, milyen színű, vajon honnan hozhatta, melyik növényt látogatta meg méhünk? - tesszük fel magunkban a kérdést. De válasz hiányában gyakorta kérünk segítséget méhészbarátainktól. Hátha ők tudják a virágport adó növény nevét. De a legtöbbször ők sem tudnak segíteni, mert a virágporok színe alapján történő növénybeazonosítást még nem írta le, nem szemléltette senki. Eddig! Ön, kedves Olvasó, olyan remekművet kezd el lapozgatni, nézegetni most, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a színe alapján beazonosíthassuk, legalábbis megkíséreljük kinyomozni a keresett virágpor „gazdáját", a virágzó növényt. Ha Ön fogyasztó, és kíváncsi a méhésztől megvásárolt virágporszemek eredetére, hasznosan fogja lapozgatni e könyvet. Ha Ön méhész, és érdekli, hogy a méhei által éppen ebben a pillanatban behordott virágpor mely növényről származik, biztosan nagy örömmel, izgatottan fogja lapozgatni e könyvet. A sok-sok fénykép segít eligazodni a színek kavalkádjában, a növények sokaságában, a természet tökéletes szépségében. A méhészeknek segít az eligazodásban az, hogy a virágzó növények képei virágzási időrendbe szedve található meg a könyvben. Érdekesség, hogy nem a teljes hazai méhlegelő sorakozik fel képekben, hiszen vannak olyan mézelő növényeink is, amelyek csak nektárt adnak, virágporért nem járják a méhek. Ilyen például a jól mézelő selyemkóró (Asclepias syriaca) is. Olyan könyvet tart kezében az Olvasó, amely első alkalommal ad tájékoztatást arról, hogy egyes növényeink milyen színű virágport termelnek. A közeli fotókon virágpor színe, a színek árnyalatai, a távolabbi képek a növény beazonosítását, felismerhetőségét segítik. Mivel e kiadvány nem növényhatározó, ezért nincs a teljes növényt bemutató, „egész alakos” fénykép. A 300 növényt és virágporát bemutató könyvet méltán lehetne nevezni „hazai virágporszín-határozó képes lexikonnak". Apropó, lexikon. Óriási munka egy lexikon elkészítése. Csapatmunka a javából. Jelen képeskönyvünket azonban egy „egyszemélyes csapat" készítette el. A csapat neve: Sebestyén József. A Szerzőt szoros kapcsolat fűzi a méhekhez, hiszen maga is méhész, volt olyan nyár hogy 70 méhcsaláddal termelt mézet. A virágporos méhek látványa annyira nagy hatással volt „méhészlelkére", hogy elkezdte felderíteni a virágporok eredetét, tudni akarta, merre és milyen virágokat látogatnak méhecskéi. A méhészkedés mellett kedvenc időtöltése a fényképezés. E két hobbi „keresztezése" hozta létre eme könyvet. Nyugdíjazása után egyre többet járta a vidéket, nyakában a fényképezőgép el. Közvetlen környezete feltérképezése után egyre távolabb, az ország legeldugottabb vidékeire is ellátogatott csak azért, hogy megörökíthesse a keresett növény virágján szorgoskodó méhet. Vonattal, biciklivel közlekedett, járhatatlan utakon kereste célját, a virágot. Mindezt 7 éven keresztül tette szorgalmasan, lankadatlanul, mígnem úgy érezte, hogy végzett. Több száz növény lefényképezése után rendszerezte a több ezer fényképet, és most közreadja nekünk, a természetet, a méheket szerető, virágport fogyasztó nagyközönségnek. Köszönjük!

Mutass kevesebbet