Vittorio De Sica

Részlet a könyvből: "Talán sokan akadnak majd, akik merészségnek tekintik azt, ha egy filmalkotásról vagy egy filmművészről beszélve a "klasszikus" jelzőt használjuk. A filmművészet még fiatal művészet és állandóan változik. Ezek azonban csak kiszélesítik lehetőségeit, alapjait viszont nem változtatják meg. A zene a gregorián énekektől a hangszeres muzsikáig, a dallamtól a szimfóniáig, tehát a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig jutott el anélkül, hogy alapvető törvényei mélyenható változásokon mentek volna át. Nem kétséges, hogy a ma még viszonylag kezdetleges filmművészet a fejlődésnek ugyanezt az útját teszi majd meg. Bár esztétikája a részletekben még nincs tudományos igénnyel megfogalmazva, bár hajlékony és sokrétű törvényei sincsenek még pontosan lefektetve, struktúrájának körvonalai mégis világosan kirajzolódtak, megfogalmazódtak s egy fél évszázad tapasztalatai alapján igazolást is nyertek. Remekműnek a szó klasszikus értelmében olyan művet nevezünk, amely "kiállotta az idő próbáját és amelyet a jó Ízléssel rendelkező emberek mintaképnek tekintenek". Ha viszont ez igaz, akkor felháborítóan nagyképűnek tűnhet fel, amikor alig húsz év leforgása után egy-egy film időtálló halhatatlanságáról beszélünk. Ezt valóban csak abban a feltevésben tehetjük, hogy Ítéletünket majd az utókor is jóváhagyja. A filmművészet formai megnyilatkozásainak állandó változásaira gondolva, mégis azt hisszük, hogy egy húsz éves filmalkotást ma már ugyanazzal a biztonsággal ítélhetünk meg, mint akár egy, a maitól sokban különböző nyelven megírt irodalmi művet, például Montaigne, Ronsard vagy Rabelais műveit."

Mutass kevesebbet