Vizenjárók és kétkezi munkások

Részlet a kötetből: MEGY A HAJÓ LEFELÉ. Tél van, de elveszett teljesen a jég és megy lefelé a vizen a hajó. Ez egy olyan régi fajta eszköz, amilyent ma már nem csinálnak, nem széles, de hosszú. Olyan nagyobbra nőtt csónak, mely gyékénysátorral van boritva s a gyékény elfér tizenöt-husz ember. Ül mindenki azon, amin lehet. Kivül pedig áll a kormányos és széles rudlapátjával igazitja a menést. Elől azonban hosszu rud van. Ez arra használatos, hogy mikor jön a hajó fölfelé, erre van vetve a kötél, amelynél fogva a partról huzzák. Mert ez voltaképen kereskedelmi bárka, mely hetenkint többször megteszi a maga vizi utját a falu meg a város között. Jó messze van lent a falu s mikor a hajó elindul, kötélen jön föl. Benne csak a kormányos áll, vagy elvétve olyan utas, aki nem birja a gyalogolást. A többi nép, aki a hajón utazik, kint van a parton és huzza fölfelé. Lassu munka és sok bajjal jár, de lám, megy mégis, ugy lehet, évszázadok óta. Különben nem tudni, mióta, de bizonyos, hogy ezt a hajót nem a mostani király alatt csinálták.

Mutass kevesebbet