Volt egyszer egy gyerekünk

Részlet: Az ősök története Gäntschow János 1893 márciusában egyszerű parasztszülők gyermekeként látta meg a napvilágot Rügen szigetének Fiddichow nevű félszigetén. A Warder tanya, ahol ez az esemény történt, talán ezerötszáz méternyire fekszik Kirchdorftól. magányosan áll az ősrégi hársak és nyárfák alatt, a Suhler kikötőhöz vezető országúttól jó darabnyira. Ott, ahol az út elágazik, Malte Gäntschow, János nagyapja a következő szövegű táblát akasztotta ki egy karóra: "Itt Malte Gantschow lakik. nem vesz semmit. - Nem árul semmit és látogatókat sem fogad!" Valószínűleg nem bizott embertársai olvasnitudásában, mert ráadásul még egy kutyafalkát is tartott és a dühödt ebek fogcsattogtatva, bömbölve, ruhátszaggatva ugráltak a könnyelműekre, akik figyelmen kívül hagyva a tábla intelmeit, Gäntschow földjére merészkedtek. Ezek a kutyák, vérbeli utódai a német juhászkutyáknak, ravasz, alattomos, de bátor farkasfejű állatok, a fehértől a feketéig minden színárnyalat képviselve volt köztük és már malte nagyapa idejében is úgy elszaporodtak, hogy szűk lett nekik az egyszerű parasztudvar. Tíz, tizenötös bandákba verődve portyázták végig a félszigetet, hol Saittán, hogy schranken bukkanva fel, végkimerülésig zavarták a birkanyájakat Leerhofban és hajtóvadászatokat rendeztek a gyanútlan tengerinyulakra. Vadul, bozontosan, veszedelmesen villogó szemmel, testükön számtalan csata sebhelyével, összeszaggatott füllel és ellenségeik sörétlövéseitől sántikálva kalandoztak a vidéken. néha elbújtak a búzaföldekre vezető utak mentén. ha aztán egy parasztlány jött Kirchdorfból, hirtelen piszkos, alázatos ebet látott maga előtt, amint a porban csúszkával segítésért lihegett fel hozzá. A jószívű teremtés lehajolt a dögrováson levő állathoz, mire az előbb még félholt kutya rávetette magát.

Mutass kevesebbet