Volt egyszer egy király

Volt egyszer egy király. „Volt egyszer egy. király..." Mikoron még gyermekek valánk, csöppet sem volt szükség tudni, ki is volt ez a mesebeli király. Egyre ment, vajjon Siladitya volt-e a neve, avagy Saliban, s hogy Kasi avagy Kanauj volt-e a székvárosa. Ami a hétéves fiú szívét - gyönyörűséggel - megdobogtatta: az az egyetlen, legfőbb igazság vala, a valóságok valósága: „Volt egyszer egy király..." A mai kor olvasója azonban pontosabb lény s jobban ügyel a pontosságra. Ha ilyen kezdetű história üti meg a fülét, mindjárt él a gyanúperrel és kritikussá válik. Ráveti a tudomány fényszóróját a legendás ködre s kérdi: „Micsoda király!" S maguk a mesemondók is öregbedtek pontosságban. Már nem érik be a régi, elmosódott: „volt egyszer egy király"-lyal, hanem ehelyett mélységes tudomány ül az ábrázatukra, amidőn elkezdik: „Volt egyszer egy király, akinek Ajatasatru volt a neve." Mindazonáltal még ez sem elégíti ki egykönnyen a modern olvasó kíváncsiságát. Tudós-ókuláréján át a szerző felé hunyorít s azt kérdi viszontag: „Melyik Ajatasatru"? „Azt minden iskolásfiú bölcsen tudja", - folytatja a szerző - „hogy három Ajatasatru élt ezen a földön.

Mutass kevesebbet