Vörösmarty Mihály művei regékben

Vajda Endre. Vörösmarty Mihály művei regékben. Budapest, 1942. Rózsavölgyi és Társa kiadása. Athenaeum nyomda. 328 p. Félvászon kiadói borítóban. Halhatatlan írók regéi. // A költőben szunnyadó és dolgozó eszmény el van hintve a művekben. Számtalan sorban kellett önmagát kivetítenie, hogy ezt a gondolatot ábrázolhassa. Így keletkezett a romantikus életmű, melybe bele vannak ágyazva a végső krédések, de alapjábanvéve mégis költészet, azaz emberi cselekedeteknek ésé történeteknek látványos tárháza. A közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődésére is azáltal tarthat számot, hogy megjelenési formájában tökéletes mese. Csupán annyiban különbözik a mai meséktől, a regényektől, hogy lemondott a mindennapi élet ábrázolásának és a lélektani indokolásnak eszközeiről. Ez a romantika terémszetében rejlik, mely visszament abba a világba, amelyben regéken keresztül közölték az alkotó életet. Vörösmarty nagyobb regéi formai megjelenésük szerint a költészet két nagy ágát ölelik fel: az eposzt és a drámát. Az előbbiekhez tartoznak a honfoglalást megelevenítő ZALÁN FUTÁSA, a magyar elődöket meseformában, magyaros versekben felidéző TÜNDÉRVÖLGY, a Szent László harcaiból vett CSERHALOM, a képzelet villámfényénél megalkotott HŰSÉG DIADALA. Drámai köntöst kapott az ossiani hangulatot magyarul legtökéletesebben tükröző HÁBADOR, a borzalmas helyzeteket halmozó ÁLDOZAT, az újabb kor felé közeledő KINCSKERESŐK és a népmese gazdagságából táplálkozó CSONGOR és TÜNDE. A világirodalom tárgytörténetében a nagy lírikusnak ezek az alkotásai, mint a mesére szomjazó emberiség örök táplálékai szerepelnek. Az életnek és az embernek olyan arcát mutatta meg bennük, amely nemcsak egy múló kor időleges terméke, hanem az élet összeütközéseinek és azok elsimulásának egyetemes kifejezése. Ebben a kötetben a Vörösmarty-meséket veszi az olvasó. A külföld irodalmában régen ismert az a törekvés, mely a költészet nehezebb és a nagyközönség számára megközelíthetetlenebb műfajait a könnyebben folyó mese köntösében igyekszik közelebb hozni. Legyen elég Lamb SHAKESPEARE MESÉIT, Bédier TRISTÁN ÉS IZOLDÁJÁT, vagy Hauptmann PARSIFAL átdolgozását említeni. Az eredeti nagyszerűségéről a közbeszőtt idézetek igyekeznek képet adni. Azok azt célozzák, hogy az olvasó, miután megismerkedett a mesével, kedvet kapjon a vershez. Mert ennek a könyvnek sem az a célja, hogy Vörösmarty pótolja, hanem hogy minél több olvasóban ébresszen vágyat a nagy költő megismerésére.

Mutass kevesebbet