Wagner: A Nibelung gyűrűje

Richard Wagner monumentális ünnepi színjátéka, A Nibelung gyűrűje a mítoszokra jellemző módon formálja felismerhető történetté az emberi lelek titokzatos melyen zajló, nehezen megnevezhető drámai eseményeket. Bernd Oberhoff Wagner opus magnumának csillogó univerzumát, csodálni való kincseit zene-pszichoanalitikus módszer segítségével tárja elénk és dolgozza fel. A szerző értelmezésében a Ring az emberi létnek abba a korszakába vezet bennünket, melyben meg nem alakult ki érett, stabil énkép, és az érzéki-archaikus benyomásoktól elindulva fejlődéspszichológiai folyamatként ábrázolja a korai én hősi utazását. Ezen az utazáson a modern költő Wagner a lelki élet fejlődésdrámáját több hősben jeleníti meg, akik egymástól nagyon is eltérő személyiségek, és akik pontosan kijelelhető konfliktusáramlatokkal szembesülve pszichés fejlettségi szintjüknek megfelelő próbák elé kerülnek. A központi problémák megoldósan a főszereplők – Wotan, Siegmund, Siegfried, Brunnhilde és részben Alberich – faradoznak, feldolgozatlan összeütközéseik egy végtelen logika mentén határozzak meg a zenei és drámai eseményeket. A zenei elemzés kimutatja a vezérmotívumok primer testi-érzéki benyomást keltő hatását, és a visszatérő hangalakzatokhoz társított gondolati tevékenység funkciójával magyarázza a „Ring-függőség” kialakulását. Wagner gondoskodik arról, hogy a néző a mindannyiinkat érintő kora gyermekkori élményeket elidegenítve, az eseményeket különös, távoli történetnek lássa, és jóleső elragadtatással élvezze a zenedrámát, ám a könyvből nyert ismeretek többé nem teszik lehetővé, hogy a megszokott módon közelítsünk a Tetralógiához. Bernd Oberhoff PHD, DR.DIPL. PSYCH. zene-pszichoanalitikus kutató Mozart, Weber és Gluck operairól írt könyvei után elkerülhetetlennek tartotta Wagner zeneköltészetével foglalkozni. Csoport pszichoanalitikus és szupervizor praxist folytat Munsterben, a Kasseli Egyetem docenseként szocialtérapiát oktat, és évek óta kamarakórust vezet.

Mutass kevesebbet