Werth Henrik akiről nem beszéltünk

1938 szeptemberében Horthy Miklós Werth Henrik nyugállományú altábornagyot nevezte ki a Honvéd Vezérkar főnökévé. A reaktivált és szeptember 29-i hatállyal gyalogsági tábornokká előléptetett, nagy vezérkari tapasztalattal rendelkező, a pártpolitikától következetesen elhatárolódó Werthtől a kormányzó a hadsereg megerősítését, a katonai felső vezetésben is teret nyert szélsőjobb erők és nézetek háttérbe szorítását várta. Miközben Werth mindent el is követett a tisztikar politizálása ellen, maga egyre határozottabban szólt bele a kormány politikájába, aminek következtében rövid időn belül konfliktusba került Teleki Pál, majd az őt követő Bárdossy László miniszterelnökkel. Azon meggyőződésétől vezettetve, hogy a területi revízió csak Németország támogatásával képzelhető el, aktív szerepet vállalt a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozásban és a magyar csapatok frontra küldésében. A háborús részvétel fokozása érdekében tett, hatáskörét több ízben is jócskán meghaladó lépései miatt azonban a kormányzó bizalma is megingott benne, ezért 1941 szeptemberében lemondott. A világháborús vereséget követően Magyarországon őt tették első számú felelőssé az események alakulásáért: az 1945 nyarán ellene indult népbírósági eljárásban halálra ítélték, az ítéletet azonban távollétében nem tudták végrehajtani, mert Werth akkor már a Moszkvához közeli krasznogorszki tábor foglya volt... A kismonográfia az 1945 után háborús főbűnösnek kikiáltott Werth Henrik pályáját kíséri végig á bécsi császári kadétiskolai évektől az 1952-ben, szovjet hadifogságban bekövetkezett haláláig. Dombrády Lóránd, a Hadtörténeti Intézet egykori tudományos munkatársa, Magyarország második világháborús történetének ismert kutatója elsőként vállalkozik tevékenységének, szerepének előítéletektől mentes feldolgozására.

Mutass kevesebbet