Westminsteri útvesztő

Az ​angol társadalom meglepően hű keresztmetszete ez a regény: a „country life”-ot egy a madarakról és fákról verselő költő rokokó világa közvetíti itt; majd felvillannak London fényei és árnyai, s megismerkedünk a gyári munkásság mindennapjaival is. Az ábrázolt társadalmi skála a mindent pénzre váltó szörnyű öreg, a „mohosarcú” Sir Hugh Marshall-tól egészen a gyárában dolgozó süketnémák csaknem reménytelen, ám mégis emberi közösségéig terjed. Közben felvonulnak a vidéki junta szatirikusan mutatott figurái, a kommunista antiquárius, a karjára a Pythagoras-tételt tetováló absztrakt festő, a „lélekhorgász” pap, aki azonban inkább a valóságos horgászást kedveli – és így tovább, oly sokan a szigetország jellegzetes figurái közül. Természetes életük kellékei is kibontakoznak: a testet-lelket elemésztő pénzhajsza, a langyos társadalmi érintkezés, a részletfizetés, a reklám-szülte igények elburjánzása, az egész neonos-frizsideres konformizmus megannyi fonáksága a kínzó magányosságtól a perverz bűnözésig. A regény hőse Martin György, a disszidált író. Az ő katarzisán keresztül ad számot az író erről a világról, az ő hányattatásai munkaközvetítőtől munkaköz-vetítőig, kinti életének izgalmas fordulatai, hazátlanságának kínjai, lírai szép szerelme, a hazatérést megérlelő belső fejlődése adja a regény gerincét. Kolozs Pál érett író. Annak idején, amikor a húszas évek közepén, tizennyolc esztendős korában első regénye megjelent, a kritika „magyar Cocteau”-nak, irodalmi „enfant terrible”-nek nevezte. Most, hogy húsz esztendei szünet, „Az idegen „ című műve után ismét regénnyel jelentkezik, enfant terrible-ségét írói felnőttség váltotta fel, amely azonban mégis kamaszosan őszinte, és meglep indulatainak frissességével.

Mutass kevesebbet