Wildfell asszonya

A Wildfell asszonya Anne Brontë angol írónő második, utolsó regénye. 1848 júniusában jelent meg, és ahogy első, Agnes Grey című művét, ezt is Acton Bell álnéven jelentette meg. - Titokzatos, szép özvegy költözik az elhagyatott wildfelli udvarházba fiával és mogorva komornájával, és igyekszik tartani a távolságot mindenkitől. Csakhogy a vidéki kisnemesség nem arról híres, hogy új szomszédjait békén hagyja, ezért aztán szinte ráerőszakolják magukat Mrs. Grahamre, s hamarosan a fő beszédtéma lesz a nő korábbi élete, melyről vajmi keveset tudnak a fecsegő hölgyek. Gilbert Markham, egy módos gazdálkodó fia, aki mindeddig egy helyi lánynak, Elizának udvarolt, érzékenyen reagál Helen intellektusára, s egyre inkább vonzódik a titokzatos hölgyhöz. Nemsokára - talán Eliza bosszújaként - rosszindulatú pletykák kezdenek el terjengeni Helenről és gyakori látogatójáról, Mr. Lawrence-ről. Markham meggyanúsítja a nőt, hogy Lawrence-et szereti. Helen válaszképpen odaadja neki lánykora óta vezetett naplóját, melynek végéből előbb pár lapot sietve kitép... A regény bizonyos értelemben Anne Brontë válasza nővérei regényeire szerelemről és házasságról, megcsalásról és megcsalatásról, fájdalomról és megbocsátásról, mely bátor szókimondásával megkérdőjelezte a kor erkölcseit és jogrendszerét, s ezzel az egyik első feminista műnek minősül. Mit számít a vagyon, ha nincs szerelem? Mit számít a szerelem, ha nincs mód alaposan megismerni a házasság előtt azt, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál a romantikus lelkületű hősnő?

Mutass kevesebbet