Xántus János írásai. A humánetika és a természetvédelem megközelítéséből

Mind tartalmában és felfogásában, mind műfajában különleges, egyedi írásművet tart kezében az olvasó. A polihisztor Xántus János a XIX. században élt és tevékenykedett. A szerző meggyőződése szerint: "olyan időszak volt ez a humán történelem során, amelyben nemcsak az emberi tevékenység sokfélesége, alkotóképességének kibontakozása teremtődött meg, hanem megalapozódott az erőfölényre épülő, az egész földi bioszférát érintő, pusztítást is magában hordozó gondolkodásmód." Ebben a korszakban csak néhányan figyeltek fel a társadalmi és gazdasági átalakulásokat kísérő, a természetet fokozottan veszélyeztető tényezőkre, éppen ezért Xántus írásai, amelyek a természeti jelenségekről, a földi élet mára végérvényesen eltűnt fantasztikus színességéről és gazdagságáról adtak híradást, mára nagyon fontos, környezetetikai értéket képviselő művekké minősülnek. Xántus János publicisztikai írásait eddig még történeti, sajtó-, valamint társadalmi és gazdaságtörténeti szempontból részletekbe menően alig kutatták. A világutazót és munkásságát inkább a Magyar Nemzeti Múzeum számára gyűjtött igen tekintélyes mennyiségű és páratlan értékű néprajzi és természettudományi kollekciója, tudományos szervezőképessége, valamint földrajzi tevékenysége és felfedezései révén tartották számon a tudományos körök. Írásai, amelyek a mai olvasóközönség előtt alig ismertek, számos értékes és komoly megfigyeléseken alapuló kortörténeti dokumentumot tartalmaznak. A kultúresszé szerzője, Szász Éva, amellett, hogy éles kritikával illeti a jelenlegi, fogyasztásra és kényelemre beállított pénzközpontú civilizációt, alternatív megoldásban tár elénk egy új, humán etikai világképre alapozott környezet kulturális magatartásmódot, amely újra egységbe foglalná a XIX. században megbomlott ember és természet közötti viszonyt.

Mutass kevesebbet