Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban 1860-1945

Új könyvérőt mondja Hernádi Miklós: Listáz ez a könyv? Érvelve, elemezve, de tagadhatatlanul listáz. Csakhogy merőben más ez a listázás, mint a szélsőjobboldalé akár a két háború között, akár a rendszerváltás óta. Mert ha az ő listáik minden név mellé egy-egy képzeletbeli mínuszjelet tettek és tesznek, a kivonás, a kizárás jelét, ez a könyv minden jelentősebb zsidó származású írója vagy művésze mellé képzeletbeli pluszjelet illeszt, az összeadás, az együttes számbavétel jelét: az illető író vagy művész kitéphetetlenül része a modern magyar műveltségnek. Nem tagadva a „felekezeti" zsidó műveltség értékeit, könyvem csak a magyar összműveltség számára (is) alkotó, azt előrelendítő zsidó írók és képzőművészek teljesítményét mérlegeli. Tehetség dolgában jobbára egyenlően mér a sors, hasonló tehetségekre azonban más és más terheket róhat aszerint, hogy alkotói sikerük érdekében - adott társadalmi környezetükben - mekkora erőfeszítésre kényszerülnek. Miközben kerüli ez a könyv, hogy zsidó származású magyar írókat és képzőművészeket pusztán erőfeszítéseik láttán nem-zsidó pályatársaik fölébe helyezzen, feltett célja, hogy gondos bizonyítási eljárással cáfolja azt az igazságtalan tézist, mely szerint zsidó művészek már elvi alapon sem közelíthetnék meg a zsenialitást úgymond „kizárólagosan birtokló", nem-zsidó művészek teljesítményét.

Mutass kevesebbet