Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában

Részlet a könyvből: A zsidókérdés valamennyire is eredménnyel biztató tudományos megközelítése azonban nyilvánvalóan nem lehet aktuálpolitikai adottságokat historizáló tendenciózus adatsorjáztatás, hanem a történeti-genetikus módszer, amely - jó esetben - képes megtalálni a problémának azt a csomópontját, amelyben a kérdés mintegy aktualizálódik, explicitté válik, belülről is, kívülről is reflexió tárgya lesz, s ha helyesen ragadtuk meg ezt a csomópontot, akkor egyedül ez képes valóságos történeti dimenziót adni a problémának, s kijelölni annak elő- és utótörténetét. Előlegezve a későbbieket, fontosnak tartom már itt elöljáróban megfogalmazni az álláspontomat. Az én értelmezésem szerint a zsidóság társadalmi-történelmi funkciójának titkát az egyenlőtlen fejlődésben betöltött szerepe adja. A zsidóság mint olyan társadalmi funkciója és fennmaradása maga a benne kezdettől fogva testet öltött egyenlőtlen történeti fejlődés kifejeződése: első fázisában az egyenlőtlen fejlődésnek közvetítője, s a dolog természetéből következően: parazitája; a második fázisban e fejlődés áldozata; a harmadik ma is tartó fázisban maga a mesterségesen létrehozható és fenntartható egyenlőtlen fejlődés. Az első fázis tartós és "sikeres" volta elegendő volt ahhoz, hogy e társadalmi funkció etnikai-ideológiai mozzanatait kellő rugalmassággal és változékonysággal kialakítsa; a második fázis (a kapitalizmus kialakulása) képviselte a világtörténelmi válaszutat a zsidóság mint olyan eltűnése, vagy az egyenlőtlen fejlődés válsága miatt a zsidókérdés explicitté és irreverzibilissé válása között; a harmadik - mai fázis pedig nyilvánvalóan magával az egyenlőtlen fejlődéssel együtt tűnik el...

Mutass kevesebbet