Zsurzs - A tévéjáték-rendező

Nehéz memoárt írni egy olyan személyről, aki soha nem adott életinterjút, amíg köztünk volt. Zsurzs Évát, a tévéjáték műfajának szülőatyját-anyját pedig nem kérdezték. Erről részben zárkózott természete, valamint feszített munkatempója tehetett. Babicky László, a rendezőnő tanítványa mégsem adta fel, és vállalkozását új alapokra helyezte. A kisebb interjúkból és környezetének vallomásaiból ollózta össze a bemutatót. A hiányzó láncszemek pótlására felhasználta Zsurzs Éva lányát, Zsurzs Kati színésznőt. A könyv felépítését tekintve egyetlen hosszú folyam, amit a Kati által elmesélt családtörténet nyit meg. Zsurzs Éva kezdetben nem rendezőnek, de még csak színésznőnek sem tanult, hanem akárcsak a család többi tagja, ő is a csepeli Motorkerékpárgyárban kezdett el dolgozni. Egyre komolyabban részt vett az ott tevékenykedő munkásszínjátszók munkájában mint amatőr színésznő. Innen emelkedett ki, mint munkáskáder, s került a Színművészeti Főiskolára. Közben elvégezte az ELTE bölcsészkarán a magyar szakot. 1949-ben került a Magyar Rádióhoz, mint rendezőasszisztens, később rendező. Ez sokkal jobban illeszkedett személyiségéhez, mint a színészkedés. A könyvből megtudhatjuk, hogy milyen volt ekkoriban a rádiós élet, milyen lehetőségek voltak, és hogyan tette meg első tétova lépéseit a televíziózás. Néhány kulisszatitok rádöbbent azokra a nehézségekre, melyekkel minden filmnél meg kellett küzdeni. Sajnos tényleg csak néhány ilyen bepillantást kapunk, én szívesen turkáltam volna még ezekben a részletekben. A könyv legmarkánsabb része következik ezután, mely minden egyes munkáját bemutatja képeken és kritikai hagyatékokon keresztül. Van itt újságkivágás, külföldi lapokból tallózás, fotó, visszaemlékezés, munkaképek. Itt különösen azok a részek tetszettek, ahol kikotyognak sztorikat az alkotási folyamatról. A könyv harmadik nagyobb egysége a munkatársak vallomásai és visszaemlékezéseik. Ebben a részben már lényegesen gazdagabb a forgatásokkal kapcsolatos részletek felidézése. Mit is mesélnek erről a szerény, de munkájában rendkívül precíz nőről? Mindenki arról vall, hogy nagyon emberi és empatikus volt. Szakmai tehetségét kivétel nélkül méltatták, „értette a szakma minden fortélyát” -meséli König tanár úr, alias Garas Dezső. Féjja Sándor filmpszichológus egy kutatás keretén belül igazolja, hogy Zsurzs sikerének titka az volt, hogy hiteles karaktereket volt képes teremteni a filmvásznon. Nagyon érdekes gondolatokat oszt meg a könyvben ezzel kapcsolatban a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum Szociológiai csoportjának vezetője. Végezetül a szerző, Babiczky László állít emléket mesterének. De nem csak ő, hanem a könyv egésze méltó megemlékezés a Jászai Mari-, SZOT-, Kossuth-, Erzsébet-díjas, Érdemes művész alkotóról, akinek filmjein egy nemzedék nőtt fel, és ismerte meg a magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotásait. Mondanom sem kell, hogy a könyv elolvasása után azonnal meg kellett néznem tőle valamit!