Zümzüm

Szép Ernő. Zümzüm. Budapest, 1943. May János Nyomdai Műintézet Rt. (Ny.) 119 p. Fűzött papír. // Részlet a könyvből: Nem is tudom hirtelen, hogy szakadtam el attól a lánytól. Abban a buta ifjúságban, abban a szemtelen ifjúságban milyen könnyen ment az, hogy az ember összeszövetkezett valami nőfélével és milyen könnyen ment hogy megszabadult tőle. Barátom most csak úgy elbámulok, nem bírom már vissza se képzelni. Néha megfogom a fejem, behúnyom a szemem, át akarok élni egy jelenetet, ami eldöntötte, hogy vége legyen az ügynek Evvel, Avval, Amavval. Semmi, semmi, nem emlékszem. Némelyiknek a hangját se tudom visszahallani, az arcát se tudom megkapni, legfeljebb egy-egy hajszín mutatkozik a mult sötétjében; a nevük is minden tizediké ha eszembe jut. Persze ez mind olyan cigány dolog volt, nem hasonlított az urak nőügyeihez. Az urak, ha ráúntak a babájukra, vagy ha megcsalta a baba őket, szép szabályosan lebonyolítják a szakítást, kialkusszák a végkielégítést, sokszor még jó barátok is maradnak, ahogy ki szokták fejezni; telefonozgatnak az elmúlt nőnek, az is nekik, végigmennek velük délben a Váczi-utcán, sőt elviszik a nőt vacsorázni. Én egyszerűen abbahagytam a dolgot, a legneveletlenebbül.

Mutass kevesebbet