Belon Gellért

Belon Gellért (1911–1987) magyar római katolikus pap, pécsi segédpüspök és lelkigyakorlat-vezető volt, aki a kommunista pártállami korszak egyik legkiemelkedőbb egyházi személyiségeként ismert. Kalocsán szentelték pappá 1934-ben, majd hittudományi doktorátust szerzett. Papi működése során teológiát tanított, lelkivezetőként szolgált és több plébánián is plébánosként tevékenykedett. Pártállami elvhűsége miatt papi tevékenységét a hatóságok gyakran akadályozták, írásait egy évtizeden át nem közölhették. Bár már 1959-ben címzetes püspökké nevezték ki, püspökké szentelésére csak 1982-ben került sor, a magyar állam húsz évet meghaladó tiltása után. Belon Gellért mély teológiai tudással és karizmatikus adománnyal magyarázta az Újszövetséget. Irodalmi és közéleti tevékenysége révén országos ismertségre tett szert. Járatos volt az irodalomban, képzőművészetben és zenében, szoros kapcsolatot ápolt számos szellemi vezetővel, mint például Kodolányi János, Dienes Valéria és Illyés Gyula, akiknek temetésén ő búcsúztatta el őket. Jelentős szellemi örökséget hagyott maga után. (Az életrajz a Wikipédia és más nyilvános források alapján készült.)