Divald Kornél

Divald Kornél (álneve: Tarczai György) neves művészettörténész, muzeológus, műemlék-topográfus, író, műkritikus és fotográfus volt, aki 1872-ben Eperjesen született és 1931-ben hunyt el Budapesten. Bár orvosi tanulmányait félbehagyta hallásproblémái miatt, autodidakta módon mély tudásra tett szert a művészettörténet terén. Főként a Felvidék és Buda művészeti, művelődéstörténetével, valamint iparművészetével foglalkozott. Munkássága során „Szentek fuvarosaként” vált ismertté, mivel jelentős szerepet játszott a régió műemlékeinek, szobrainak és iparművészeti kincseinek megmentésében és dokumentálásában, gyakran saját fotóival. Divald Kornél a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként is tevékenykedett, és 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Szépirodalmi műveit Tarczai György írói álnéven adta közre. Fényképészeti tudását édesapjától, Divald Károlytól örökölte, aki maga is neves fotográfus volt. (Az életrajz a Wikipédia és más nyilvános források alapján készült.)